A termékenység csökken, a kutyák viszont egyre népszerűbbek a nyugati világban - Interjú a Magyar Hangban

Molnár Csaba interjúja. Közlés a Magyar Hang szerkesztőségének engedélyével. Eredeti megjelenés itt.

A nyugati világban csökken a termékenység, a kutyák viszont egyre népszerűbbek. A két jelenséget sokan összekapcsolják, mondván, a kutyák miatt esik a nők szülési kedve. Szpojler: ez butaság. Ám a kettő Kubinyi Enikő egyetemi tanár, az ELTE Etológia Tanszék vezetőjének új (és a világ egyik vezető pszichológiai folyóiratában közölt) elmélete szerint is összefügg egymással, de csak áttételesen.

Kubinyi Enikő egyetemi tanár, az ELTE Etológia Tanszék vezetője

– Ön szerint a kutyatartás okozza a csökkenő születésszámot?

– Erről szó sincs, nincs ok-okozati viszony a két jelenség között. Ahogy lenni szokott az efféle korrelációk hátterében, úgy gondolom, hogy egy harmadik jelenség, konkrétan a hagyományos emberi hálózatok felbomlása okozza mindkettőt. Ennek hatása egyértelmű: a nyugati társadalmakban látványosan esik a születendő gyerekek száma, miközben a kutyák népszerűsége töretlenül emelkedik. A két folyamatot sokan összekapcsolják, már Ferenc pápa is kifejtette, hogy szerinte „önzés”, hogy a gyermektelen párok kutyát tartanak gyerek helyett.

– Mik ezek a társas hálózatok, amelyek felbomlottak?

– A modern ember teljes társas környezete átalakult: megváltoztak a kapcsolataink, a tipikus családszerkeszet, másképpen szocializálódunk. A népességrobbanás, az urbanizáció, az ipari és technológiai forradalom mind a hagyományos közösségek szerepét gyengíti. A születésszám csökkenése csak ráerősít a korábbi nagycsaládokban létezett rokoni háló felbomlásához, és ez olyan űrt hagyott maga után, amit másfajta közösségeknek eddig nem sikerült betölteniük. Hiába társas faj az ember, az egész evolúciója során a sok más ember alkotta szociális környezethez alkalmazkodott, a modern életmód nem kedvez e környezetnek. Míg régen a kisgyerekek gondozása családi, közösségi együttműködésen alapult (segítettek a nagymamák, nagynénik, sőt a szomszédok is), addig mára a kisgyermekes szülők egyedül maradtak. Ezért érzik sokan, hogy hatalmas megterhelést jelentene számukra a gyermekvállalás, és ezért mondanak le róla.

– Értem, hogy ez miért csökkenti a termékenységet. De miért növeli a kutyák számát?

– A kutyák és macskák társállatainkká váltak, mivel olyan társas és kognitív képességeik alakultak ki az evolúció során, amelyek könnyűvé teszik a számukra, hogy beilleszkedjenek az emberi közösségekbe. Ott pedig rendkívül változatos szerepet játszhatnak: lehetnek barátok, társak, sőt akár gyermekszerű funkciót is betölthetnek. Vagyis olyan kapcsolatot, ítélkezés és feltétel nélküli szeretetet tudnak adni, ami sokaknak hiányzik, éppen a tradicionális közösségek felbomlása miatt. Számos felmérésben kérdeztük meg az embereket arról, hogy mit jelent számukra a kutya. Sokszor halljuk azt, hogy a válaszadó életében a legfontosabb lény a kutya. Ennek oka, hogy azt az odaadó szeretetet és elfogadást kapják tőle, amit korábban a családban vagy a közösségben tapasztalt meg az ember.

– Gyakran hallani, hogy „a kutyák szőrös gyerekek”. Mennyire helytálló ez az összehasonlítás?

– A kutya is egy gondoskodásra szoruló lény. Mivel az ember régen közösségben gondoskodott a gyerekeiről, így genetikailag megalapozott késztetés, vágyódás él bennünk, hogy gondoskodjunk egy élőlényről, akkor is, ha az nem a mi utódunk. Ezért lett az utóbbi időben népszerű sok olyan kutyafajta, amelyek emberi gondozás nélkül gyakorlatilag képtelenek lennének életben maradni. Megdöbbentő lehet, de amikor a velünk kapcsolatban lévő (vagyis a kutyájukat nagyon szerető) embereket kérdeztük, a válaszadók kétharmada részben vagy teljesen egyetértett azzal, hogy a kutyája számára minden embernél fontosabb. Egy reprezentatív mintában (ami az átlagos kutyatartókat tartalmazta) a válaszadók tizede mondta, hogy a kutya a legfontosabb élőlény a számára. Ráadásul a megkérdezettek között szülők is voltak, és több szülő is minden ember fölé (vagyis a gyerekei fölé is) helyezi a kutyát.

– Ez azt jelentheti, hogy a kutya családtag, sőt gyerek a számukra?

– Igen, sokaknak van családjuk, de a kutya gyerekszerű szerepet tölt be náluk, és ezért értelemszerűen a legfontosabb kapcsolataik közé sorolják. Ugyanakkor olyan is van, aki expliciten megfogalmazza, hogy nincs gyereke, és a kutya pótolja e hiányt.

– Tehát alapvetően nem a kutya miatt mondanak le sokan a gyerekvállalásról. A gyakorlatban mégis előfordul, hogy a kutya befolyásolja a családalapítási esélyeket?

– Lehet ilyen hatás, de ez egyaránt hathat mindkét irányban. Vannak fiatal, egyelőre gyermektelen párok, akik „próbagyerekként” tartanak kutyát: rajta próbálják ki és gyakorolják a majdani gondoskodást. Azt is tudjuk, hogy egy férfi sokkal vonzóbb a nők szemében, ha kutyával jelenik meg. Ilyenkor valószínűleg látszik rajta, hogy képes a gondolkodásra. A gyerekes családokban pedig a gyerekek számával együtt nő a kutyatartás gyakorisága is, hiszen ezek a családok nagyobb valószínűséggel laknak nagy kertes házban, ahol elfér a kutya is.

– De ennek ellentéte is előfordul: amikor a kutya valóban hátráltatja a gyermekszülést?

– Végeztünk szinglikkel kapcsolatos vizsgálatot is, amiből az derült ki, hogy ha az egyedülálló ember együtt él egy kutyával, alapvetően jobban érzi magát, hiszen a kutya kielégíti számos társas igényété, és nem is keres olyan intenzíven párt magának. Ha a kutyáról való gondoskodás túl sok energiáját és idejét veszi el, már nem tud (és nem is akar annyira) más emberekkel foglalkozni. És jól tudjuk, hogy a gyermekvállalás legfőbb akadálya a pár hiánya. Ennek a másik oldala viszont az, hogy a kutyasétáltatás alkalmat teremt az ismerkedésre hasonló érdeklődésű emberekkel.

– Az utóbbi időkben egyre népszerűbbé válnak a rövid orrú, kistermetű fajták, amelyek sokakat a kisbabákra emlékeztetnek. Ez a kutyák gyermeki státuszának a következménye, vagy inkább csak divatjelenség?

– Ebben a divatnak is fontos szerepe van: a legtöbb híresség kistestű kutyát tart. Magyarországon ma már a tipikusan kicsi, rövid orrú francia bulldog a leggyakrabban törzskönyvezett fajta. Ma már, ha látok valakit, aki a karjában tart egy kis élőlényt, már arra gondolok először, hogy biztos kutya, nem pedig hogy baba. Ezek a kutyák magukon hordozzák mindazokat a kulcsingereket (például a nagy fejet), amelyek a babaszerűségük miatt gondoskodóviselkedést vált ki az emberből (és nem csak a szülőkből). Ameddig az ember nagycsaládokban élt, mindenkinek ki kellett vennie a részét a gyermekgondozásból, szinte mindenki mindennap kisgyerekek közelében tartózkodott. Ma már azonban egy reprezentatív felmérésünk szerint a teljes népességnek csupán 13 százaléka tölt legalább heti egy órát hat évnél kisebb gyerekkel. Ez döbbenetesen alacsony arány. De a gondoskodási vágy ott van az emberben, csak ez az igény már egyre nehezebben találkozik a gondozható ember gyerekek jelentette lehetőséggel. A kutyák viszont kézenfekvő lehetőséget kínálnak e késztetés kielégítésére.

Eredeti közlemény: Kubinyi, E. (2025). The Link Between Companion Dogs, Human Fertility Rates, and Social Networks. Current Directions in Psychological Science, 0(0). https://doi.org/10.1177/09637214251318284